A törökök egy közeli középkori templom köveiből építették fel Tojgun pasa dzsámiját, ami mellett egy fürdő állt. Buda 1686-os felszabadításakor a dzsámi és a fürdő nem pusztult el. A dzsámit a jezsuiták megkapták, tatarozták, a török jeleket viselő falakat bevakolták. Az 1970-es években végzett falkutatások során megállapították, hogy a dzsámi két homlokzati fala átépített formában megmaradt. A mai templom déli oldalán egy darabon látható török falrészlet, melyben két szamárhátíves nyíláskeret van. Az északi oldalon az épületen belül faragott mihráb került elő. A kolostorépületet 1716-ra fejezték be, a templom belső berendezése 1760-ra készült el. 1849 tavaszán erősen megsérült az épületegyüttes, az 1854-1856 közötti neogótikus újjáépítéssel alakult ki az épület mai formája. 1926-1927-ben a templom belsejét felújították: a padlót márvány mozaik lapokkal, a pilléreket műmárvánnyal burkolták, a falakat ornamentális festéssel és freskókkal látták el.