A királyi várat a XIII. század közepén IV. Béla király kezdte el építtetni a tatárjárás után. A korai időkben katonai erődítés volt, majd a díszes királyi székhely az Anjou királyok idején alakult ki. Nagy Lajos király emeltette az István tornyot, a gótikus stílusú vár legnagyobb terjedelmét Zsigmond király és császár uralkodása alatt nyerte el. Ekkor építették a csonka tornyot és a friss palotát is, mely a nevét onnan kapta, hogy újonnan épült. Ennek egy része látható, a XX. század 70-es éveiben feltárták és restaurálták a középkori palotát, így megtekinthető az újjáépített lovagterem. Mátyás király idejében reneszánsz stílusban megújították a vár egy részét. A palotában őrizték a híres Corvina gyűjteményét. A vár töröktől való visszafoglalása során, 1686-ban súlyosan megsérült, nagy részét lebontották, az újkori palota barokk stílusban épült Mária Terézia idején. A barokk palota alaprajza a középkori állapottól lényesegen eltér. A XVIII-XIX. század soprán számos változtatáson ment keresztül, a XIX. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos építészek alakították ki a neobarokk palotát. A második világháborúban kiégett, a romokat az 1960-as évektől kezdve egy egyszerűbb, letisztultabb barokk formában építették újjá, a barokk belső terek helyett moderneket alakítottak ki. Belsejében a Budapesti Történeti Múzeum, a Nemzeti Galéria, az Országos Széchenyi Könyvtár nyert elhelyezést.